Természet és a lelki életünk hasonlóságai
Nagyon röviden kigyűjtöttem a hónapok legjellemzőbb változásait, működését, ünnepeit. Úgy olvassátok, hogy vajon találtok-e összefüggést a lelki élet működésével:)
Szeptember: fontos időszaka ez az évnek, amolyan “újév”, új időszámítás. Elbúcsúzunk a nyártól, a fesztiváloktól, melegtől, napsütéstől, színektől, nyári illatoktól. Szépen lassan belemegyünk az őszbe, ami egy amolyan átmeneti időszak, hiszen még színes, forgatagos (szüreti mulatságok), bőséges, de már tudjuk, hogy indulunk a tél felé. Mindenkire más hatással van ez a váltás, ki szeret magában elmélyedni, befelé fordulni, más ez megijeszt. Van, aki örömmel pihen meg a nyár után, más még sokáig visszasírja….
Te hogy éled meg? Mit jelent számodra elbúcsúzni a nyártól?
Ez az időszak emlékeztethet a 40-50 éves ember életszakaszára, így az is továbbgondolandó kérdés lehet, hogy van-e hasonlóság, ahogy az öregedés, elmúlás felé indulunk, azzal, ahogy belépünk a nyárból az őszbe. Erősen hozza ez az időszak az életközepi válság kérdéseit.
Októberben a fentihez hasonló módon a mérlegelés lesz a téma, mit vetettünk, mit arattunk. Október még a bő termések, a szüret ideje. Mit teszünk el télire, ami fontos, értékes, és mi az, ami haszontalan és érdemes inkább elengedni? Kapcsolódhatunk a Mihály időszakhoz is, belső sárkányunkkal való bátor harcot megtámogatva.
November a búcsúzás, elmúlás időszaka. Végleg elbúcsúzunk a nyártól, a kinti világ sötét és csupasz. Fontos megélés ilyenkor az elmúlással találkozni és azt – amennyiben félelmetes – átkeretezni. Ebben a művészetterápiás gyakorlatok a természet működésére építve nagyon sokat tudnak segíteni: milyen új folyamatok, lehetőségek várnak a változás, elmúlás után.
December a karácsony, a belső fényünk, az újjászületés ideje. Talán most a legfontosabb a valódi befelé figyelés, elcsendesülés, várakozás. A művészetterápia sok más mellett segít az itt és mostban jelen lenni, s ez a karácsony előtti őrületben életmentő is lehet. Fontos saját kérdéseket keresünk, amire figyelmünket fordítva az adventi időszakban, karácsonyra akár választ is kaphatunk.
Januárban még rövidek a nappalok, de elindulunk az egyre hosszabb világos időszakok felé. Hó és jég, a világ még dermedt, de ezalatt ott lapulnak, várakoznak, pihennek és erősödnek a tavasszal kikelő magok. Ezeknek a magoknak álmodunk ilyenkor célokat, adunk nekik vágyakat, hogy tavasszal kikelve már úgy fejlődhessenek, hogy a mi életünket boldogabbá tehessék.
Februárban, felkészülünk a változásra, kinyílásra. Fontos időszak ez, hiszen amilyen nehéz lehet belemenni a befelé fordulásba, nagyon könnyű benne ragadni (pl egy deprimált állapotban). A léleknek folyton újjá kell születnie, a tél végén van itt ennek az ideje. A farsang kapcsán az árnyékszemélyiségeinkkel dolgozunk.
Márciusban megindul az élet áramlása a mag belsejében. Eljön az ideje, hogy a föld alatt megrepessze azt a kemény burkot, ami eddig védelmezte. Ha most nem sikerül megrepesztenie, akkor nem lesz képes növekedni, s ami a télben védelmezője volt, tavasszal a börtönévé, halálává válhat.
Április a kibújás
Májusban a virágzás, játékosság, önfeledtség és a szerelem kerül fókuszba.
Júniusban tovább virágzik, fejlődik a növényvilág, egyre kiteljesedik.
Július-augusztusban ugyan szünetet tartunk a művészetterápiás csoportokban, de az élet azért zajlik. Gondoljunk csak az augusztusi forróságra, amikor már elég a hőségből, amikor a tűz erők túlvezérelnek már bennünket és felmerül a kérdés, hogy vajon mi az ami életet és mi ami már pusztít? Hogyan bánunk az erőinkkel?
Miért fontos összehangolódni a természet ritmusával?
Röviden azért, mert a természet részei vagyunk. Akkor vagyunk egyensúlyban, ha a saját működésünk saját ritmusa szerint élhetünk.
Ennek része a kilégzés és belégzés, a nappal és éjszaka, a tél és a nyár váltakozása. Minden időszaknak jelentőssége, szerepe van. Ha valami hosszútávon kimarad, felborul, eltolódik, akkor bennünk is megbillen valami.
A fenti leírásból talán érzékelhető, hogy egy-egy időszak mennyi megélési lehetőséget nyújt. Ha nem vagyunk összhangban a természettel, a külvilág (tavaszi meleg szél, novemberi ködök) akkor is hatnak ránk. Ha azonban a figyelmünket a lelki üzenetekre tudjuk irányítani, akkor a külvilág hatását hasznunkra, fejlődésünkre fordíthajuk.
Hasonlítsunk össze egy természet rendjétől eltérített, műtrágyán nevelt melegházi paradicsomot egy napérlelte, kertünkben gondozott, komposzttal táplált paradicsommal. Micsoda különbség van ízében, állagában, a látványban is. A melegházi paradicsom nem úgy él, ahogy kellene. Egy irodaházban dolgozni éjszakánként, mesterséges fények miatt azt sem érzékelve, hogy nappal van vagy éjszaka, folyamatos hőmérsékleten…. nem is érzékelve a környezet változását – nagyon hasonló állapot a melegházi paradicsomhoz. Lehet, hogy a mesterséges tápoktól nagyra nő, de a beltartalmi értéke, íze stb meg sem közelíti azt, amelyik szabadon, saját ritmusában – ami függ attól, hogy meleg nyár van-e, milyen kártevők jönnek stb – nőhet.
(Ez nem jelenti azt, hogy elítélendő irodában dolgozni! Mindannyian eltávolodtunk a temrmészettől, hiszen este villanyt gyújtunk, télen fűtünk, autóval járunk stb, ezek mind távolítanak a természet-lélek összhangtól. A lényeg az, hogy nagyon fontos kinyitni a figyelmünket a természet változásaira és összhangba hozni vele a lelki életünket)
Egy év - két csoport
A két legnagyobb vátozás az évben, amikor a télből tavasz lesz és amikor a nyár átfordul az őszbe. Ezeken a fordulókon indulnak az új csoportok, ahová lehet kapcsolódni.