Szeptembertől februárig a természet egy drámai átalakuláson megy keresztül: a tomboló nyári bőségből eljutunk a sötét, fagyos elcsendesedésig, majd a felszín alatti első mozdulásokig.

A 6 alkalmas művészetterápiás sorozatunkban ezt a külső ritmust hívjuk segítségül, hogy megnézzük, mi zajlik a te belső világodban. A művészetterápia segítségével alkotáson keresztül, relaxáció, vers és komolyzene segítségével találhatsz rá a saját válaszaidra.

• Szeptember – Átmenet és érés: A nyár búcsúztatása és az ősz kezdete az életközép (40–50 éves korosztály) dinamikájára rímel. Megéljük az átmenetet a tomboló nyári aktivitásból a lassabb, érettebb, lassan elcsendesülő időszak felé.

• Október – Mérlegelés: Szüret ideje. Ránézünk az évedre vagy akár az egész életedre: mi az az érték, amit elteszel télire, és mi az, ami már haszontalan, így érdemes elengedni. Kiterítjük a szüreti asztalunkon, mi termett az évben és újra előkerül a külső-belső sárkány témája is.

• November – Elengedés és veszteségek: Amikor kint sötét és csupasz minden, művészetterápiás eszközökkel, szavak nélkül dolgozunk a veszteségeid feldolgozásán és a saját belső válaszaid megtalálásán. Ránézünk, mit adunk magunkból, milyen lenyomatot hagytunk ebben az évben, éltünkben.

• December – Jelenlét és belső fény: A karácsonyi őrület helyett a valódi elcsendesülésre fókuszálunk. Az edventi időszak tudatos megélése elvezet az itt és mostba, a művészetterápiás gyakorlatok segítenek és megtalálni a belső fényt a legsötétebb időszakban.

• Január – Felszín alatti erő: A hó és jég alatt a magok pihennek, a megmerevedett felszín alatt fontos belső (álom)folyamatok zajlanak. Megállunk, visszatekintünk az elmúlt hónapokra, és egy csodás gyakorlattal már a belsőnk vezette jövő felé indulunk.

• Február – Káosz és újjászületés: A farsang, álarcaink, szerepeink témájával, az időszak hozta kaotikus átmeneti állapotok felismerésével és a fél év alkotásainak együttes áttekintésével zárjuk a folyamatot és indulhatunk a márciusi újjászületés felé.

A művészetterápiában alapvetően kevés eszközzel dolgozunk, és azokkal sem professzionális szinten. Bármi megfelelő lesz, amit találsz otthon és elés sok minden helyettesíthető is.

Az eszközök a szabad alkotás során nem esztétikai értéket képviselnek, ahogy a végereményt sem eszerint mérjük.
A technikák kiválasztásánál nagy figyelmet fordítok az adott technika által kiváltott hatásra, ami a művészetterápiás folyamat szintén fontos része.

AKVARELL
A kontroll elengedése és a flow

A vízfesték öntörvényű és kiszámíthatatlan: nem engedelmeskedik teljesen az rányításunknak. Pontosan ebben a szabad áramlásban rejlik a felszabadító ereje.

• Szép lassan lebontja a szorongást, a perfekcionizmust és az önmagunkkal szembeni irreális elvárásokat.

• Ha nehezen engedjük el az irányítást, az akvarell finoman átvezet a merevségből az elfogadás és a bizalom állapotába.

• A víz és a színek játéka aktiválja a belső dinamikát, megnyitja az utat az érzések felé, és észrevétlenül visz be a flow-élménybe.

•  A lágy, ritmikus ecsetkezelés bizonyítottan könnyíti a légzést, megnyugtatja az idegrendszert.

AGYAG
Földelés, határok és az akarati erők

Az agyag mint föld-elem közvetlen, fizikai kapcsolatot teremt a valósággal. Puhasága és formálhatósága miatt a legtestibb anyag: gyúrása és formázása közben nemcsak a formát, hanem a saját belső szerkezetünket is alakítjuk.

• Az anyag ellenállása és formába öntése mozgósítja a belső motivációt, felébreszti és szabályozza a cselekvő, akarati energiákat.

• A forma megtartó ereje struktúrát ad. Kifejezetten segítő a bizonytalan belső határokkal, szorongással vagy érzelmi hullámzással küzdőknek, mert biztonságos keretet és tartást nyújt.

• Megállítja a túlgondolást és a kényszeres mentális pörgést. A tapintás élménye a fejben rekedt energiákat visszahúzza a testbe és a realitás talajára.

• A puszta gyúrás, nyomkodás mélyen izomlazító, feszültségoldó hatású, miközben kapcsolódik az ősi, megtartó gondoskodás élményéhez.

PORPASZTELL
Érzelmi kifejezés biztonságos keretek között

A porpasztell különleges hidat képez a rajzolás és a festés között: a vízfestékhez hasonlóan kiválóan alkalmas a finom, árnyalt érzelmek megjelenítésére, de annál jóval könnyebben irányítható.

• Könnyed érzelmi kifejezés: Úgy nyitja meg az utat a belső érzésvilág felé, hogy közben nem kelt szorongást az alkotás miatt.

• Biztonság és határok: Mivel nem folyik meg, mint a vízfesték, kiszámíthatóbb folyamatot ad. Erőteljesen támogatja a belső és külső határok kijelölését, valamint megtartását.

• Közvetlen fizikai kapcsolódás: A pigmentek ujjbeggyel való eldolgozása közvetlen, finom testi kontaktust enged meg a színekkel és a felülettel.

• Mentális fókusz és jelenlét: A felületi munka természetes módon csendesíti le a gondolatokat, miközben fejleszti a figyelmet, a koncentrációt és a kitartást.

MONTÁZS ÉS KOLLÁZS
A belső világ térképe

A kész újság-képekkel, fotókkal és talált tárgyakkal való munka különleges híd a külvilág és a belső megélések között. Mivel nem a nulláról kell megrajzolni valamit, a vizuális elemek válogatása és újrarendezése azonnali biztonságérzetet ad az alkotásban.

• Elhanyagolt belső részek integrálása: Segít felszínre hozni és szelíden megmutatni azokat a vágyakat, eltemetett érzéseket vagy árnyékosabb személyiségrészeket, amelyeket szavakkal nehéz lenne megfogalmazni.

• Minden pszichés funkció összehangolása: Egyszerre mozgatja meg az érzékelést, az intuíciót, a gondolkodást és a mélyebb érzelmeket, teremtve ezzel teljes belső harmóniát.

• A valósághoz és a jelenhez való kapcsolódás: A tárgyak és képek elrendezése erősíti a külvilág és a belső élmények közötti egyensúlyt, segítve az otthonosság megélését az itt és mostban.

• Tágabb perspektíva és flow: Megnyitja az utat a mély elmerülés felé, kiléptet a mindennapi pörgés szűkös tudatállapotából, és felszabadító, új rálátást ad a saját életünkre.

A művészetterápiás alkotásba egy relaxált állapotból induk el.
Egy vezetett relaxáció után felolvasok egy verset, ami az adott témához kapcsolódik, majd egy hangulatjoz illő komolyzenét hallgatunk.

A relaxáció nem egyszerű pihenés, hanem egy tudatos megérkezés a saját testünkbe. A folyamat során lépésről lépésre – a lábujjaktól indulva egészen a fejtetőig – végigmegyünk a testrészeinken, és tudatosan feloldjuk a fizikai izmokban felgyülemlett feszültséget. Ez a testi jelenlét segít lecsendesíteni a csapongó gondolatokat, és egyfajta átvezetésként szolgál: kilépünk a rohanó külvilágból, hogy megérkezzünk a belső, csendesebb térbe.

Ez a mély elcsendesedés ráadásul szuperképességként tanulható. Ahogy a testünk emlékezni kezd erre a biztonságos, ellazult állapotra, úgy válik a folyamat egyre reflexszerűbbé: idővel a mindennapok stresszes helyzeteiben is sokkal gyorsabban képesek leszünk előhívni ezt a belső békét és stabilitást.

A vers itt nem “arra gondolta a költő, hogy…” hanem egy gyengéd híd a gondolataink és a szívünk között. Az irodalmi képek észrevétlenül kikerülik a fejünkben pörgő folytonos magyarázkodást és az ellenállást, így a versek segítségével olyan mélyebb érzésekhez és belső képekhez is eljuthatunk, amelyeket szavakkal nehéz lenne megfogalmazni. Ahelyett, hogy azonnal logikailag elemeznénk a problémáinkat, a költészet először biztonságos teret ad a megélésre, hogy aztán a felszínre bukkanó válaszokat szabadon átültethessük az alkotásba.

Míg a versek a belső képeinket hívják elő, a zene közvetlen katalizátorként mozgatja meg az érzelmeinket: elcsendesíti a bennünk dúló zajt, és lágyan feloldja a felgyülemlett belső feszültségeket. Képes megkerülni a túlgondolást és a logikus védekezést, így biztonságos utat nyit a régebbi emlékeinkhez, elakadásainkhoz, érzéseinkhez. Ez a folyamatos zenei áramlás egyfajta megtartó erőt ad, ami segít elengedni a folytonos kontrollt, átélni az igazi megkönnyebbülést, és felszínre hozni azokat a belső élményeket, amelyeket aztán az alkotásban szabadon formába önthetünk.

Az egymásnak adott visszajelzések az általam tartott csoportokban kulcsfontosságúak, legyen az szóban vagy írásban.

Nem analizálunk, nem diagnosztizálunk és nincs szimbólumértelmezés vagy rajzelemzés sem.
Nem számít, hogy mennyire “szép” vagy technikailag tökéletes az alkotás.

Akkor mit nézünk? Merülhet fel a kérdés.

Először is, csak nézzük a képet és megéljük, hogy milyen hatással van ránk. 
Nagyon alaposan körbejárjuk formailag, mi az, amit látunk. Ez az objektív észlelést segíti gyakorolni, meglepő, hogy ez szokott e legnehezebben menni a csoportokban. Milyen a színe, elhelyezkedése, formája, van-e mélysége-magassága…
Megnézzük, milyen az alkotás dinamikája, ritmusa.
Mi jut eszünkbe róla? A szabad asszociáció a kedvencetek, ide lehet akár saját emlékeket is hozni, mélyen megmutatkozik, ki milyen módon kapcsolódik az alkotással.

Ha valamihez hasonlítanom kéne a visszajelzés módját, akkor az az EMK (Erőszakmentes Kommunikáció) elve lenne: mit látok, mit hallok, mit gondolok, mit érzek? Ezt szabtuk kicsit a művészeti alkotásokkal – és egymással – való beszélgetéseinkre.

A zárt Facebook csoportban is ezen elvek mentén haladunk, legyen szó alkotásról vagy saját történetekről. 
Így tudjuk biztosítani az ítélkezésmentes, elfogadó, empatikus légkört.

Ezeket érdemes beszerezni:

• A3-as akvarellpapír, ecsetek 

•  Vízfesték (vagy tempera), porpasztell és egy kis levegőre száradó gyurma, színes ceruza.

• Pár régi újság a montázshoz

Ha bármi hiányzik, ne aggódj: a feladatok rugalmasak, mindig mondom, mit mivel helyettesíthetsz.