Ha ősz, akkor raktárazás. Fel kell tölteni a kamrát a nyári nap fényével érlelt gyümölcsökkel, zöldségekkel. Hogy amikor igazán nagy hiány lesz a napfényből, a vitaminokból és a friss finomságokból, akkor elő lehessen venni. Hogy hogyan válhat akár befőzés folyamata vagy a meztelencsigák elleni küzdelem önismereti lehetőséggé… ezt járjuk körbe.
Úgy 15 éve teszek el lekvárokat nyáron, zöldségeket ősszel. Akkor vásároltam egy befőzőautomatát és életem egyik legjobb konyhai döntése volt. Bár abból van néhány:)
Egy kis promó: azért jó a befőzőautomata, mert így nem kell a forró lekvárral sietni a dunsztba… ez gyerekes anyukáknak ugye alapvető szempont, nekem volt, hogy azért ment kárba egy fél napi munkám (pucolás, darabolás, főzés után), mert a gyerekkel akkor pont történt valami….. -nahát – és félbe kellett hagyni, és utána már nem tudtam eltenni. Egy hétig friss lekvárt ettünk mindennel, de elment a kedvem a befőzéstől.
Aztán jött az automata, ahol minden folyamat szabadon választható időben:
Pucolás, darabolás, főzés és ha aznap már nem jut rá időm, megy a hűtőbe és másnap-hamradnap akár hidegen üvegbe tehetem és megy az automatába. Nagyon anyabarát.
Na, azért kellett ez a kis bevezető, mert tök fontos, hogy
az automatával már nem stressz és idegbaj a befőzés, lehet a lelki megélésekre hangolódni.
Mert ugye, az ősz fontos lelki üzeneteket tartogat.
A szeptember beköszöntével elbúcsúzunk a nyártól a szabadságtól, a külső világ ingereinek áradásától, a fénytől a rekkenő hőségtől és úgy egyáltalán: az év kifelé nyitott időszakától.
Elindulunk befelé.
A növényvilág is mutatja az irányt: a növények leveleiből, szárából a nedvesség a gyökerek felé, a föld aá, a mély részekbe húzódnak vissza szép lassan.
Hasonlóan működik a lelki életünk is, a nagy nyitott időszakból lassan elkezd a lélek befelé húzódni.
A szüreti időszak pedig ezzel egyidőben a bőség, a jóság, z ünnep időszaka. A növények jó része ekkorra gyűjtötte magába a nyár minden napfényét, melegét és raktározta el magába ezt a sok vitamint, ízt, zamatot, illatot, jóságot.
Az őszi termésben benne van az egész év munkája: a mag, amit tavaly vetettem, a munka, amit tavasz óta beletettem, gondotzam, betegségtől óvtam, locsoltam, tápanyaggal elláttam, metszettem, árnyékoltam, stb…. most leszüretelem és gondoskodom arról, hogy akkor is legyen belőle, amikor a kint már sötét, hideg és zord az idő.
Megmosom, megpucolom, elkészítem, üvegekbe töltöm és a kamrában várják azokat a napokat, amikor a nyárra akarunk emlékezni általa.
Ezt jelenti számomra az őszi befőzés: eltenni a nyár igazi lényegét, a fényét, a megegét akkorra, amikor abban hiány van.
A nagy lányom a lecsót és zöldségeket szereti, neki készül az “olasz zakuszka”, amire azt hittem, én találtam ki pár éve, de kiderült, hogy tele vele a Tiktok. Akkor még azt se tudtam, mi az a Tiktok, de elengedem a találmányhoz ragaszkodást:)
Szóval úgy született nálam ez a recept, hogy elképesztő sok koktélparadicsomunk volt, mindenféle színben, méretben, mellé cukkini, talán két padlizsán:) És kimentünk a kosárral a kertbe a paradicsomokért, beelőzni a meztelencsigákat.
Jaj, a meztelencsigákról még írok mindjárt, szintén mint önismereti lehetőség.*
Szóval egy kosárnyi összevissza zöldséget fogtam, megmostam és ahogy volt, betettem a sütőbe. Tettem melé sok foghagymát és sima hagymát, meglocsoltam olivaolajjal, sóztam és rádobtam minden fűszert, ami nőtt épp.
Ez amikor megsült, a turmixba tettem és nagyon pépesre turmixoltam, gondoltam inkámm majd átpasszírozom, vagy leszüröm, minthogy a héjjakkal vesződjek.
Miért szeretem ezt a módszert?
Mert csodák csodája, nem is kell átszűrni. A fűszerek maradnak benne csak darabosan, így azt már másképp teszem bele: a végén frissen adom a turmixba, nem sütöm meg.
Amit fejlesztettem, hogy már veszek hozzá még plusz padlizsánt és kápia paprikát, mert ezek olyan sokat dobnak az ízén, hogy megéri. De anélkül is isteni szósz, igaz hígabb. Olyankor inkább kiegészíésnek jó egy olaszos tésztaételhez.
Ha belekerül a padlizsán és a paprika, akkor olyan sűrű lesz ez a szósz, hogy fejjel lefelé fordítva az üveget is megáll (egy darabig).
Mostanában a turmixgép helyett a Vegital növényi tejkészítőbe teszem, mert az valahogy sokkal krémesebbre, finomabbra turmixol, de ha csak egy botmixerem lenne, akkor azzal csinálnám!
Mit lehet készíteni ebből a zöldségkrémből?
Mi esszük simán friss kenyérrel.
Szoktam tenni pizzára, melegszendvicsre.
Kibontok egy tonhalat, belekeverem és mehet egy tésztára.
Keverek hozzá tejszínt, parmezánt és szintén tésztára.
Ha hígabb csak paradicsomos verzió, akkor bolognai raguhoz, bármilyen olaszos kajához, sőt, paradicsomleveshez is öntök egy üveggel a paradicsomszósz mellé. Nagyon sokat ad hozzá.
Miért éri meg?
Ma már nem a régi világot éljük, amikor az életbenmaradás feltétele volt, hogy a nyáron megermelteket tartósítsuk és valóban csak azt lehetett télen enni.
Ma már megtehetem, hogy átszaladok a boltba (vagy épp a futárhoz a ház elé) és megveszem, ami épp kell. Nem tudom, olcsóbb-e… bár nyilván, de ha a munkaidőmet beleszámolom, akkor már nem igazán.
Azért éri meg, mert én csináltam. Benne van az mind, amit fent írtam. Akkor is, ha a piacon vettem a paradicsomot, nem a kerben nőtt. Benne van ez a sok lelki munka. A szándék. Az összegzés, a megélések, a gesztusok. A folyamat maga. Annak amgetapasztalása ebben a formában, hogy gondoskodom a családomról. Hogy gondoskodom a jövőről, amit a megdolgozott múltból állítok elő. Hogy van mihez nyúlni, amikor szükség van rá. És ezt nem instant formában teszem. Nem megvásárolom. Hanem megcsinálom. Nagyon fontos, hogy megunk csináljunk dolgokat.
Nem azt mondom, hogy pont ezt, Hogy enélkül nem élet az élet). Hogy ne menjünk télen boltba. stb…
Hanem azt, hogy amit lehet, próbáljunk magunk megcsinálni. Olyan megéléseket hoz, amik a puszta “van”-nál, a bőségnél és a minden elérhetőnél sokkal többet adnak.
A minden elérhető egyébként egy nagyon hamis illúzió és pont az ellenkezőjét teszi velünk, mint az eredeti szándéka volt: mert nemcsak a görögdinnye érhető el februárban is, hanem mi ism eérhetőek vagyunk folyamatosan és mi is mindig termő-érő produktív állapotban kell legyünk. Mint a februári dinnye. És ez minden, csak nem oké.
Mit tehetünk magunkért?
Nagyon fontos a csinálás. A legtöbben szellemi munkát végzünk, vay valami olyat, aminek a nyomán nem keletkezik a kezünk által valamilyen végtermék. Amit csinálunk, azért pénzt kapunk, a pénzért pedig lehet vásárolni valamit, amit régen emberkéz állított elő, de ma már gépek. Még a kenyeret is gépek állítják elő.
Szóval a válasz: csináljunk!
De mit? Valójában bármit, aminek kézzelfogható, látható eredménye van. Otthon ilyen: a főzés, kertészkedés, mint a szerintem két legszebb és leghasznosabb tevékenység, nem mellesleg rengeteg önismereti lehetőséget rentenek.
De ilyen lehet az otthoni dolgok megjavítása (kidobás és új vásárlása helyett), a törött dolgok megragasztása, de még a takarítás is (ha valaki nem utálja nagyon).
Minden “kreatívkodás” hasznos.
Gyűlölöm ezt a szót, de attól még lefed egy nagy témát. Legyen szó egy ajtódíszről, horgolásról, kreatív naplózásról, kalligráfiáról, gyurmaékszerkészítésről, gyöngyfűzésről, dekopázsolásról, jobb agyféltekés rajzolásról, hobbi agyagozásról….. minden alkotó tevékenység a hasznunkra válik, mert teremtől, létrehozó állapotba hoz.
Nagy kérdés azonban, hogy itt szabad utat kap-e az önkifejezés, vagy elsodródik egy trend irányába, vagy valami lemásolása lesz-e (gondoljunk csak pl a natúr színű hygge hangulatú őszi tök-trendre…. kellemes, otthonos, de nem hiszem, hogy bárki ebben önkifejez valójában, ha lemásolja).
Szabad önkifejezés
Amikor a kezed vezet. Amikor elindul egy áramlás. Amikor nem tudod, mi lesz, csak történik…….
A művészetterápiában ezt a szabad önkifejezést hívjuk elő minden alkotáshoz: nem kell valamilyennek lennie, nem kell senkinek és semminek megfelelnie. Egyetlen célja az öncélúság: ami bent van, az kikerüljön. Akvarell, pasztell, ceruza, agyag, tus, montázs, bármely tecchnika is legyen, ebben támogat.
Hétről hétre, hónapról hónapra haladunk végig az év adott idpszakának lelki megélésein, figyeljük a temrészet változásait és azt, hogy vajon milyen hasonlóságot mutat a lelki életünkkel. Ehhez kapcsolódnak az alkotások témái, amiket verssel, zenével erősítünk fel. És itt jöhet az alkotás, ahol már a kéz vezet, átengedve a teret a nem tudatos részeinknek. Létrejön egy alkotás, amire egyáltalán nem hétköznapi módon tekintünk rá. Megtanuljuk / gyakolroljuk a nem ítélkezés művészetét. Igyekszünk megfigyelni, mi van. Mit látok.
Egyszerűnek tűnhet. Nem az:) de könnyen belerázódunk és onnantól egy egész más szemlélettel tekintunk nem csak az alkotásainkra, hanem akár saját magunkra is.
Érdekel a művészetterápia?
Gyere és csatlakoz az élő vagy az online csoporthoz!
Jaj, és a meztelencsiga….
Néhány éve egy olyan házban laktunk, ahol annyi meztelencsiga volt, hogy napi egy cipósdoboznyit szedtem össze. Ennél kevés undorítóbb élőlényt ismerek (egyet). Éveken át küzdöttem velük, és hát abban a házban nagyon sok mindennel… teljesen reménytelenül.
És erre jött az ötlet, hogy akkor legyen indiai futókacsánk. Én alapvetően nem szeret(t)em a madarakat (mármint az ilyen tyúk meg ilyesmi, különösen a lába taszított). Gondoltam, nagy a kert, elfér, nem lesz gond.
Gond az éppen volt velük, de nem az, amire számítottam. Sajnos egy este nem tudtam bezárni őket és másnapra elvitte a róka. Másodjára már gondosabb voltam és nem bíztam másra a bezárásukat.
De amiért elmesélem. Én és a lányaim is azóta megszállottan rajongunk a libákért és a kacsákért is. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire megszeretem ezeket az ostoba kis állatokat. Hogy ilyen erősen képesek a jelenbe hozni (a legerősebb mindfullness élményem mellettük ülni). És ezt tulajdonképpen annak a sok gondot hozó háznak és a rémes meztelencsigáknak köszönhetjük.
Hiszem, hogy minden okkal történik.
Hogy később tudjuk meg, mi célja volt, és csak akkor, ha kinyitjuk erre a figyelmünket. És hát ez az élményem is erősen önismereti, szorosan kötődik egy másikhoz: enélkül a számomra visszataszító lény nélkül nem szerethettem volna meg ennyire egy másikat.
Nem mondom, hogy nem taszít a meztelencsiga.
De legalább elhelyeztem az életem térképén és ki tudom mondani, hogy: a kacsákat köszönöm. Ez nagyon fontos.
Ettől függetlenül ne legyen a kertemben meztelencsiga.
Őszi témák még:

Ha ősz, akkor sárkánykalács! Variációk egy témára.
A gyerekeim ovi-sulijában hagyományosan a Mihály-napra sárkány kalácsot sütünk. A sok év alatt mintegy küldetésemmé vált “tökélyre” fejleszteni. Kísérletezni a formákkal, a tésztával, hogy mitől lesz jól formálható (és finom) és hogyan lehet dísziteni. Tapasztalataimról mesélek, mer idén végre sikerült közölebb kerülnöm egy “elég jó” sárkányhoz. És mint minden konyhai tevékenység, ez is hétköznapi művészetterápia.

Hétköznapi művészetterápia: a befőzésről és a meztelencsigáról.
Ha ősz, akkor raktárazás. Fel kell tölteni a kamrát a nyári nap fényével érlelt gyümölcsökkel, zöldségekkel. Hogy amikor igazán nagy hiány lesz a napfényből, a vitaminokból és a friss finomságokból, akkor elő lehessen venni. Hogy hogyan válhat akár befőzés folyamata vagy a meztelencsigák elleni küzdelem önismereti lehetőséggé… ezt járjuk körbe.

Ősztől új művészetterápiás csoport indul – Vác
Újra őszi-téli művészetterápiás csoport indul Vácon 2025. októberi kezdéssel felnőtteknek. “Az alkotás olyan erő, ami az embert kibontakozásra készteti” C.G. Jung Ha nagyon röviden kéne összefoglalni, miben segít a művészetterápia, akkor Jungot idézném: “Ha engedjük, hogy az év körforgása hasson ránk, olyan erőkre teszünk szert, amelyek segítik önmagunk megértését. Csak ezáltal érezhetjük meg, hogy milyen

Szent Mihály havának lelki üzenete:
Tudtad, hogy az ősz egyik legmélyebb ünnepe a Mihály-időszak – mégis alig beszélünk róla? 🍂 Pedig olyan tanításokat hordoz, amelyek segítenek szembenézni a belső sárkányainkkal, és erőt adnak a változáshoz. Közeleg a Mihály-időszak, ami egy nagyon méltatlanul mellőzött ünnepünk. Én jópár éve még azt sem tudtam, mi ez, csak hogy van valami vásár, meg mulatság.

Válzozás és állandóság művészetterápiás workshop 2025.
“Ha engedjük, hogy az év körforgása hasson ránk, olyan erőkre teszünk szert, amelyek segítik önmagunk megértését. Csak ezáltal érezhetjük meg, hogy milyen finom szálakkal fűződünk ahhoz a világhoz, amelybe beleszülettünk” (C.G.Jung). Minden ősszel megtartjuk a “Változás és állandóság” művészetterápiás workshopot, ahol egy négy órás folyamat alatt áttekintünk egy egész évet. Egyedülálló lehetőség ilyen rövid idő

Mérlegelés, számvetés, egy kis újjászületés – október hónap lelki megélése
Izgalmas évünk van… azt hiszem, ezt így tudnám jellemezni, ha arra a sok (élet)történetre gondolok, amivel idén találkoztam. Az októberi időszak nem könnyű, ez a dolga sajnos/szerencsére: a mérlegelés időszaka ez, a kérdés annyi, hogy merre billen a mérleg és mit teszünk, tehetünk magunkért ilyenkor. Számot vetni az évvel, az életünkkel, ami szolgál, megtartani, s