A kovászról – hétköznapi művészetterápia
Hogyan lesz a sütés vagy a kertészkedés egy önismereti folyamat? Erről és a szakbarbárként kikísérletezett kovászos tejmentes édességekről írok ma.
Feltűnően sok kertészkedős és receptes tartalmat hozok általában…. ez nem kizárólag öncélú:) Mindkettő olyan “hétköznapi” tevékenység, amin keresztül az önsimereti folyamatok megélhetők, pláne, ha a művészetterápiából ismert önmegfigyelési lehetőségeket is beleemeljük a folyamatokba. Működnek maguktól is, de ha kinyitjuk a figyelmünket ezekre, akkor erősebben támogatnak.
Talán nem véletlen, hogy a covid idején olyan sokan nyúltak vissza a kovászolás ősi módjához. Én ebből a körből kimaradtam, révén volt két otthontanuló iskolásom és egy fél éves igény szerint szoptatott, addigra erősen nem alvó babám. Irigykedve olvastam a sok beszámolót, hogy kinek milyen sikerei voltak, elképzelhetetlen volt akkor, hogy én nemhogy 1-2 napot, hanem hogy akár egy órát is előre tervezzek. Örültem, ha a körülöttem lévőket életben tudtam tartani, nemhogy még egy kovászt is.
Plusz akkor még nagyon abban voltam, hogy amit ma kitalálok, azt azonnal itt és most csináljuk, mert fogy az idő, és ki tudja, mikor mi történik és amúgy is türelmetlen vagyok, és a kiszámíthatatlanság csak fokozta ezt.
Néhány évvel később rávettem magam és kértem egy kis kovászt. Én nem kenyérrel bajlódtam, azt a boltban is kapni, nálunk a tejmentes péksüti volt a cél, ami kvázi beszerezhetetlen volt. Hálás vagyok a sorsnak, hogy a szükség ide vezetett.
Eleinte szorongás volt, hogy etetni és a maradékkal mi legyen, plusz szorongás, hogy akkor felhasználom vagy kidobom:) Plusz feszülés volt kezdetben, hogy mit képzel egy kovász, hogy ha én kakaóscsigát akarok sütni, akkor két-három nappal előre gondolkozzak?! Egy ilyen fejetlenségben….
De a kíváncsiság és még valami (ami a dolgok maga ideje:) ide hívott. Aztán ami az elején feszültséget okozott – tervezés – később ez hatalmas biztonságot is adott. Elkezdett jól esni, hogy megtervezzem, mennyit kell ma feletetnem, hiszen ez hozta annak a biztonságát, hogy tudtam, mi lesz holnap-holnapután.
Mire tanított a kovász?
Leginkább türelemre, tervezésre.
Ma elkészítem az édeskovászt, holnap begyúrom a tésztát, holnapután kisütöm a kakaóscsigát belőle.
Észrevétlenül épült be a működésembe évek alatt ez a tempó. Mára már nem akarok mindent azonnal. Képessé váltam a tervezésre, a hosszabb projektekben gondolkozásra. A levelekre pl. nem válaszolok azonnal. Elolvasom, “begyúrom”, érni hagyom, közben történik a változás a folyamatokban, alakulnak, ahogy kell. És ha eljött az ideje, akkor állok neki a megvalósításnak.
A végeredmény már nem instant, már nem a pillanatnyi állapotot mutatja, hanem egy megérett folyamatot.
Nagy felismerés volt, hogy milyen korlátozó hiedelem tartott vissza annakidején. Azt hittem, ez valami bonyolult dolog, ami időmilliomosok kiváltsága. Amikor azonban belevágtam, kiderült, hogy nem kell mindent olyan szigorúan venni, a szabályok alakíthatók hozzám és nem, nem kell minden nap etetgetni. Megtaláltam azt a ritmust, amiben jól tudunk működni, a kovász életben marad és én sem belefeszülök.
És a kert….
Hasonló, csak nagyobb időtávban a kert is: megveszem a boltban bármikor… vagy februárban elültetem, palántázom, locsolom, védem a kártevőktől, figyelem naponta ahogy növekedik és amikor itt az ideje leszüretelem a termésést. Ha van. Ha nem volt, akkor ideje átgondolni, hogy akarom-e én ezt jövőre is, megérte-e vesződni vele, szerettük-e. A jó magokat elteszem, amivel a gond volt, nem ültetem többé. Képzeletben végighaladunk ezen a folyamaton a művészetterápiás alkotásokon is. Most októberben van itt az ideje a számvetésnek: mi termett a kertemben és mit akarok ebből továbbvinni.
Kézzelfogható eredmények
Ma már, amikor mindent megvásárolhatunk, készen kapunk egyre inkább feledésbe merül a kézzel készítés jelentőssége. Annyi dolgunk van, mit vesződjünk még a kenyérrel, paradicsomtermészetéssel is, ha van egyszerűbb módja. És persze ez érthető is.
Mindemellett azonban, hogy kényelmes hozzájutni bármihez, valami nagyon fontos dolog észrevétlenül elveszik: a kézzelfogható eredménye a munkánknak.
Nagyon sokan végzünk szellemi munkát (aminek nagyonis van látható eredménye, hiszen hasznára van valakinek, ezért a munkánk:). Ezt azonban sokszor nem látjuk, tapasztaljuk meg, nem mindig lehet kézbe venni, nem érzékeljük, hogy akinek hasznára volt, örül-e, megbecsüli.
Ez szerintem nem jobb vagy rosszabb kérdése, inkább az egyensúly témáját bontogatja. Azaz nem vagy-vagy, hanem hol van az is-is egyensúlya. A bútorfestő workshopjaimra is legtöbben úgy érkeztek, hogy irodai-szellemi munkából kiszakadva kell valami, amit CSINÁLUNK. A kézzel készítésben ott a szándék, az akarat, a folyamat, a beletett munka látható visszajelzésben mutatkozik meg. Szuper, ha ez hasznos (kalácsként megesszük, a festett székre ráülünk stb:), de a valódi értéke a megélt folyamatban mérhető leginkább, ami miatt a művészetterápiás folyamatokba illetszhető.
Milyen érzéseket hozott elő az alkotás folyamata?
Milyen nehézségekbe ütköztünk, azokat hogyan oldottuk meg?
A sikerből-kudarcból hogyan indulunk tovább?
Megtaláljuk-e valamiben – akár részfolyamatban – az alkotás, létrehozás, termetés örömét?
Nem utolsó sorban a kovászolás – a szőlő borrá válásához hasonlóan – egy átalakulási folyamat is, megtanít rá, hogy vannak dolgok, amikhez idő kell, hogy beérjen és akkor a végén nem simán egy “jobb” eredmény lesz, hanem egy minden porcikájában egészen más.
Nem azt mondom, hogy a kovászolás mindenki útja, mert végtelen sok út van, én csupán ma ezt hozom példának.
Hasonló folyamatok élhetők meg a legkisebb hétköznapi folyamatokban is, akár a járda lesöprése is lehet az….
A művészetterápiás folyamatok vezetett formában irányítanak a belső világunk felé, az évszakok változásain keresztül az időszak lelki megéléseire hangolódva kínálnak alkotási témákat, felhívják a figyelmet az időszak adta fontos kérdések átgondolására, átélésére, a végeredmény pedig egy látható alkotás. Ami a hétköznapi tevékenységektől nagyban megkülönbözteti a művészetterápiás alkotást, hogy ennek aztán tényleg semennyire nem KELL valamilyennek lennie. Nincs célja, nem tesszük ki a falra, nem kell hasznos legyen. Megengedi, hogy a folyamat átélésére figyeljünk, hogy az itt és mostban legyünk, támogatja az “öncélú” szabad alkotást, vagyis inkább önkifejezést. A végeredmény rávilágíthat működési módjainkra, a megéléseink fontosságára, a “céltalanság”, hogy nem kell valaminek megfelelni pedig segítséget adhat, hogy megtaláljuk mi az, amit valóban szeretünk, ami valóban hív és mi az, ami nehézséget okoz, visszatart. Segít egy olyan szemlélet elsajátításában, ami a hétköznapok tevékenységeinkben is segít kinyitni a figyelmünket ezekre a fontos kérdésekre.
Ha szívesen alkotánál ebben a formában, akkor egy évben két alkalommal tudsz a csoportjainkhoz csatlakozni (ősszel és tavasszal), online és szemlyes térben is.
Na de vissza a kovászhoz.
Olyan nagy örömömet lelem a kovászolásban, amit egyre több emberre osztok meg, hogy most itt a blogon is megmutatok néhány alapreceptet, amit én hetente elkészítek. Nem azt mondom, hogy ez bárkinek gyerekjáték, talán ennek is – mint mindennek – megvan a maga ideje az életünkben. Ahogy fent is meséltem, volt, amikor türelmetlenül és bosszúsan álltam hozzá, hogy persze, kinek van ehhez türelme, ideje, életformája…. aztán egyszercsak megérkezett.
Kertészeti tanácsokat nagyobb önbizalommal adhatnék, hiszen arról van államilag elismert papírom… a kovászolást egyszerű hétköznapi emberként kezdtem és folytatom, a recepteket és a szakmai hitelességet is így olvassátok. Talán van, amit másképp csinálok, van, amiben nem tartom be a fontos szabályokat, de nálam így is működik.
Ilyen a kovász etetése. Mondom, hogy nálam mi vált be: van egy alapkovászom (csinálom vagy kapom), feletetetem édes kovásznak, amennyire szükségem lesz, a többit csak frissítem. Ez pár perc, elvannak a konyhapulton. Másnap afrissített megy a hűtőbe. Simán kibír ott egy hetet, sőt egy nagyobb nyaralást is. Itt akkor hozzáteszem, hogy akkor működik ez a rendszer, ha hetente egyszer sütök, és az én ritmusom, a mi igényeink ezt megengedik. Az édes kovászt másnap begyúrom a többi hozzávalóval és onnan már csak kelnie kell, pár óra vagy 1-2 nap múlva sütöm ki.
Két alap-alaprecepttel dolgozom, én ebből sütök kb minden édes péksütit, amit mi szeretünk.
Kovászos tejmentes kalács, babka:
Első nap: édes kovászt készítek
100 g kovász
20 g cukor vagy méz
50 g víz
100 g liszt
Ezt összekeverem és egy napig a pulton hagyom
Második nap:
60 dkg liszt
3,5 dl növényi tej (én egy sűrűbb tejet főzök rizsből általában, de néha boltiból csinálom és úgy is jó)
az egész édes kovász
1-2 tojás (én nem sárgájázok, 2 kicsi vagy egy nagy, nincs akkora jelentőssége szerintem:)
5 dkg cukor (tehát az egész másfél kiló körüli kalácsba 7 gramm cukor kerül!!!! ez külön a legjobb)
Nem használok sót.
Ezeket jól összedagasztom és amikor összeállt, akkor kis adagonként folyatok bele dagasztás közben
15 dkg olvasztott vajat (margarint). Ezt így írják a szakkönyvek, amiket tucatjával olvastam ki, de őszintén, ha egyben beledobok mindent a gépbe, akkor is működik (nekem).
Itt jön a macera rész: ez a tészta fél órát pihen, aztán áthajtogatom (rengeteg videót néztem, sziromhajtogatás meg mittudomén, végül ahogy sikerül, nekem működik, nem misztifikálom túl). Ezt ismétlem 3x. Ha nem 30 perc, hanem 50, akkor 50 volt…. akkor legfeljebb egyel kevesebbet hajtogatok. Ezért írtam, hogy nem szakmai írás ez, hanem ami az életembe illeszthető stresszmentesen.
1. Ha kalács készül, akkor 3 részre osztom, rudakat sodrok belőle, pihentetem picit, majd megfonom és a pulton hagyom még vagy 3 órát pihenni. Ezután kenem le tojássárgájával és mehet a sütőbe 180 fokon. Percet nem tudok, amikor megsül:) 30-40 perc kb ha így egyben van.
2. Ha babkának sütöm, akkor szintén 3 részre osztom. Egynként kinyújtom téglalap formára, megkenem a töltelékkel, formázom, tálba teszem és úgy pihen 3 órát.
Ezeket nem kenem tojással, így mehetnek akár gőzölve is 180 fokon, de hamarabb megsülnek. Mielőtt megsül, ráöntök kb egy decinyi cukros tejet és azt még visszateszem picit, így jó szaftos lesz. A végén cukorsziruppal le lehet kenni, ahogy a babkát, de mi nem szoktuk.
Töltelék egy babkába: 10 deka vajat/margarint felolvasztok, megy bele kakaó/fahéj és cukor, ezzel a masszával kenem meg. Vagy szilvalekvár, amit felvizezek, hogy kenhető legyen.
Ez a kalács-babka tészta lehet sós és édes töltelékű is. Legtöbbször szilvalekvárral töltjük, de kedvenc még a csokis, a fahéjas, a csokis-kókuszos, a pisztáciás-fehércsokis és a baracklekváros-diós. Én imádom a zöldségeset is, pesztóval szoktam még tölteni a képeken egy 3 ízű van: zöld pesztó, aszalt paradicsom és fetás krém.
A formázása lehet klasszikus tekert babka, de csigába és koszorúba is lehet hajlatíani.
Kovászos tejmentes pite:
ez nekem 3 adag szokott lenni
Első nap: édes kovász
50 g kovász
20 g cukor vagy méz
50 g víz
100 g liszt
Ezt összekeverem és egy napig a pulton hagyom
Második nap:
50 dkg liszt
15 dkg hideg (!!!) vaj/margarin
3 tojás
édes kovász
50 g tejföl/joghurt
Én a nedves hozzávalókat előszür össze szoktam keverni, ahhoz megy a liszt és belekockzom a hideg margarint. Ezt soha nem kézzel készítem, hogy a vaj ne olvadjon meg.
Ha összegyúrtam, picit a pulcon hagyom (kb egy óra), utána beteszem a hűtőbe. A hűtőzésnél ami fontos, hogy a hűtő ne legyen túl hideg.
Harmadik nap:
Kiveszem a tésztát a hűtőből, amíg a pulton pihen megcsinálom a tölteléket.
Egy pitéhez való kb 30 keka gyümölcs vagy akármi legyen.
A gyümölcsöt megszóróm fahéjjal, ha olyan akkor cukrozom (almát nem szoktam, hanem mazsolát teszünk bele) és keverek bele kb 3-4 ek keményítőt. Így a leve pudinggá sül és nem áztatja el a tésztát.
Három féle tölteléket szoktam készíteni.
Mivel nem igazán eszünk tejterméket, de a barackos túrós kedvenc, ezért túróspitét is szoktam készíteni. Eddig SENKI nem mondta meg, hogy nem túró.
100 g köles
3-3,5 dl víz vagy növényi tej
20 g cukor
100 g joghurt (valami növényi) fél bio citrom héja+leve
Ezt kell összefőzni és kihűlve mehet a pitébe. Amúgy ez magában is isteni.
A tésztát 3 felé osztom, majd a 3 darabot is kettévágom, egy kisebb és egy nagyobb részre. A nagyobbat kinyújtom a forma méretére, belehelyezgetem, mehet bele a töltelék. A kisebb tésztát vagy formázom (rácsos vagy szaggatóval akármilyen), vagy kinyújtom és ráhelyezem, ekkor meg kell szurkálni. Mehet rá tojás, én nem szoktam.
180 fokon sütöm gőzben, de simán is lehet, kb 20-30 perc.
A pite is lehet édes és sós is, én nagy rajongója vagyok a kapros túrósnak, de ezzel a családban egyedül vagyok. Ezért készült pl megfelezett pite is, a fenti képen látható, a fele kapros túrós a fele túrós-áfonyás.
A rácsozás: valójában ez is elég egyszerű, lehet kapni egy ilyen rácsvágó szerkezetet én azzal szoktam. Ami cifrább, az a nagylányom keze munkája:) De aki szeret ezzel pepecselni, az is szuper belemélyülős folyamat.
Ezzel a két recepttel, a töltelékek variálásával éveket húztunk le otthoni édes péksütikkel.
DE volt egy, ami hiányzott: a kakaós csigát nem szeretjük kelt tésztából. Aztán megláttam Bebepiskóta receptjét, ami élesztős, de nem hagyhattam annyiban. Ez egy leveles tészta féleség kelt változatban, amit kovászossá alakítottam.
Kovászos kakaós csiga – leveles kelt, ropogós tejmentes
Beteszem ide az eredeti receptet, ami élsztős. Mindent ugyanígy csinálok.
Első nap:
50 g kovász
20 g cukor vagy méz
50 g víz
100 g liszt
Ezt összekeverem és egy napig a pulton hagyom
Második nap:
495 g liszt
10-15 g cukor
250 g fagyos vaj/margarin reszelve
Ezeket lazán összeforgatni (videó)
Ebbe:
100 ml növényi tej + 0,75 ml víz
az édes kovász
1 tojás
ezeket alaposan összekeverve beleöntöm a lisztes vajas morzsába.
Én ezt így ahogy van a dagasztóba teszem és pont ahogy a videón, éppenhogy összekeverem (jó ronda lesz).
Ezt a fura tésztát beteszem a hűtöbe egy napra.
Másnap a pulton pihen kb fél órát, majd hajtogatom, formázom, ahogy a videóban.
Talán egy picit hosszabban pihentetem a tepsin, kb egy órát, de szerintem fél órával is működik.
A kép saját fotó, látható, hogy milyen szépen rétegződnek a levelek, és hogy kovászosan is milyen szuperül működik. És most újra kedvet kaptam, 3 nap múlva sütök is egyet:)
Na, ennyit hozok most az édes kovászos cuccokról, de szerintem nemsokára hozok egy írást a levesekről is. Így ősszel a levesek is nagyon fontos helyre kellene hogy kerüljenek szerintem, ha belegondolunk minden leves egy gyógyfőzet: lassan és alaposan főzzük ki a lébe a húsok, zöldségek és fűszerek minden jóságát.
Oszd meg másokkal is!
További bejegyzések